A TÉLŰZÉS HAGYOMÁNYA MOHÁCSON
MOHÁCSI BUSÓJÁRÁS
A naptáram, köszönhetően a tavalyi bejegyzésemnek, nem hagyja, hogy csak nosztalgiázzak. Tavaly ezt a napot a "2020-ban készített fotóimat lapozgatva indítottam”,, de rögtön feladatot is adtam magamnak.
“Emlékek, emlékek, emlékek" - írtam tavaly: "Az idén (2021) online-térbe költözött a sokácok télűzése.... Jövőre a hagyományőrzés időpontja azonban már fix, be is véstem a naptáramba! Jövőre, a “Mohácsi busójárás” 2022. február 24-március 1. között kerül megrendezésre.”
És, igen! Elérkezett az off-line időpont idei, 2022. évi kezdőnapja! A télűzés holnaptól indul!
Az idei év programjai már mind megtalálhatóak a hivatalos oldalon, a Mohácsi Busójárás Hivatalos Oldalán.
Összefoglalóul néhány gondolat diára vetve, mely a MOHÁCSI BUSÓJÁRÁS témájában készült kis összefoglaló egy 2020-ban végzett munkához, az azt megelőző terepbejárások alapján.
Mohácsi Busójárás Hivatalos Oldalan mohácsi busójárás hivatalos oldala – Keresési találatok | Facebook
További források: MOHÁCSI BUSÓJÁRÁS HIVATALOS oldala, MOHÁCS város múzeumainak szóróanyagai
Dia 1.
Dia 2.
(Dia 2.) Mohács Magyarország legdélebbi Duna-parti települése, egy mintegy 17 000 fős város Baranya megyében, a Mohácsi járás központja. Fekvése kedvező, a Duna-szakasz felénél (1400 km) található. Ennek köszönhetően - 2007 októberében - az Európai Unió egyetlen folyami határkikötőjét itt adták át. A lakosság döntő hányada, mintegy 95%-a a Duna jobb partján húzódó Mohácsi-síkságon él, mely egyben a település történelmi központja. A mintegy 700 fő az, aki a Duna bal partján, a város keleti felén, az Új-Mohácsi városrészen lakik. A település horvátul: Mohač,, németül: Mohatsch, Moosach, szerbül: Мохач), mely mutatja sokszínűségének eredetét is. A településen a mai napig a nemzetiségek közös együttélése, a hagyományok közös őrzése fontos szerepet kap.
Dia 3.
(Dia 3.) Két dolog jut mindenkinek eszébe Mohácshoz kapcsolódóan: Az egyik a történelmi tény, hogy „Nemzeti Történelmi Emlékhely", 1526. augusztus 29-én itt zajlott a Mohácsi csata, melynek során a felkészületlen magyar sereg vereséget szenvedett a török túlerővel szemben. /Történelmünkben ehhez kapcsoljuk az ország három részre szakadását./ A másik tény a hagyományok őrzése, azaz a „Mohácsi Busójárás hagyománya”, mely egyre ismertebbé válik, határon innen és túl is. 1687-től – a legenda ezt meséli el az utókornak-, a törökök kiűzésétől él a hagyomány. Ma már tudjuk, ez nem teljesen így van, a hagyomány szempontjából az évszám nem releváns.
Dia 4.
(Dia 4.) A város térképén a legfontosabb nevezetességeket követhetjük végig. A nemzeti emlékek közé soroljuk a Nemzeti Emlékhelyet, a Sokác Házat, 3. II. Lajos emlékszobrát, aki a Csala Patak melletti csatamezőn hunyt el, a bal alsó kép a Pécsről bevezető úton a körforgalomnál a látogatókat üdvözlő köztéri szoborcsoport, a Busók szobra, a város történelmét és a Busójárás Hagyományait bemutató Kanizsai Dorottya Múzeum épületegyüttese, a Történelmi Város magja, ahol a Széchenyi téren találjuk a Fogadalmi Templomot, mellette II. Lajos király szobrát, a Városháza épületét, előtte a Három Lányka szimbolikus szobrával, mely a város nemzetiségeinek összefogását, együttműködését jelképezi.
Dia 5.
(Dia 5.) A Városháza épületében, a díszteremben tekinthetjük meg azt a gobleint, mely elmeséli a busók legendáját, melyre és mely köré épült az a 6 napos rendezvénysorozat napjainkra, mely évről-évre egyre több látogatót vonz, egyre erősebben összekovácsolja azt a közösséget, mely a sokácok hagyományát őrzi és továbbviszi. Az idei évben, 2020-ban mintegy 1750 busó, 200 maszkás és mintegy 100 000 látogató űzte el a telet a városban.
A legenda leírása: Miről mesél nekünk a goblein? Honnan is származik ez a népszokás? A népi monda szerint a török hódítók elől a dunai mocsárvilágba, a Karapancsa mocsarába (ma a Duna–Dráva Nemzeti Park Béda-Karapancsa tájegysége a Mohácsi-sziget) menekült őslakos sokácok – megelégelve a török elnyomást, ijesztő, vérrel festett faálarcokba és birkabőrbe öltözve, a maguk készítette zajkeltő eszközökkel, csónakokkal átkelve a Dunán az éj leple alatt – elzavarták Mohácsról a törököket, akik az ijesztő maskarásoktól megrémülve fejvesztve menekültek a városból. Ebből alakult ki az évszázadok során a busójárás hagyománya. Mit is jelent a szó "busójárás"? A busójárás (horvátul: pohod bušara) egy tavaszváró, téltemető népszokás a Mohácson és környékén élő, többségükben római katolikus délszlávok, a sokácok farsangi maszkos alakoskodása és dramatikus néphagyománya, amelyet a sokácok poklade néven is neveznek, ami a karnevál szó horvát megfelelője. Megjegyzendő, hogy Mohácsot 1687-ben szabadították fel a török fennhatóság alól, s a sokácok nagy arányú betelepítése a néptelen területekre csak ezt követően történt meg, valószínűleg 1687 és 1690 között. A második hullám az 1690-es évek végén mehetett végbe.
Dia 6.
(Dia 6.) Bár az 1900-as évek elején az elfeledés fenyegette a busójárást, 1910 után, - köszönhetően az akkori városi vezetésnek - a korábbinál konszolidáltabb formában átszervezték és megmentették. Miközben máshol eltűnt ez a szokás (Baján pl. az utolsó komolyabb farsangi maszkajárás az 1950-es évek elején volt), addig Mohácson a busójárás is számos polgári elemet vett fel, valamint a valamikori mohácsi sokác szereplők helyett az egész város magáévá tette. Ma már a busójárás a város szimbóluma. A Busójáráskor elengedhetetlen a délszláv zene, amelyre körtáncokat, kólókat táncolnak a busók a szürkületkor meggyújtott máglya körül. Természetesen bevonják a civil embereket is ebbe a „forgatagba”, tulajdonképpen így ér véget a Farsangvasárnap. A mohácsiak azonban kedden is farsangolnak, amikor is az újabb főtéri máglyára helyezett telet jelképező koporsó elégetésével és körül táncolásával búcsúznak a hideg évszaktól s köszöntik a tavasz eljövetelét. A Mohácson élők közössége a soknemzetiségű, egymást toleráló, békében élni akaró emberek közösségét jelképezi. Az elmúlt évtizedek alatt a busójárás népszokása beépült minden itt élő ember életébe. „Erre az időszakra mindenki alkalmi sokáccá válik!” Az általános iskolák tanulói maszkarákba öltözve vonulnak fel kisfarsangkor, - csütörtökön - vagy éppen jankelének öltözve kísérik a busókat. Nincs olyan fiúgyermek a városban, aki ne vágyna rá már kisgyerekkorától, hogy végre „nagy lehessen” és beöltözhessen busónak. A busók számára az eszközeik karbantartása, felújítása, új álarcok faragása, vagy maszkfaragó mesterektől való megrendelése, a bundák rendbe tétele egy egész évet felölelő munkát jelent. Az elmúlt évtizedek közművelődési és civilek közötti tevékenységének köszönhetően ma közel 450-550-en „válnak busóvá” kisfarsangtól húshagyó keddig.
Dia 7.
Dia 8.
(Dia 8.) Az emberiség szellemi kulturális örökségének listáját 196 tagállamból álló UNESCO azért hozta létre, hasonlóan a védendő épített és természeti örökséghez, hogy ezek a szellemi értékek is megmaradjanak az egyetemes emberi kultúra, és a helyi közösségek számára. A címről az UNESCO honlapja is beszámol, ahol olvasható egy, a busójárásról szóló leírás is.
A listára kerülés közvetlen anyagi előnyökkel nem jár, ugyanakkor a reklámértéke óriási, a cím különleges védjegy. Forrás - UNESCO: https://ich.unesco.org/en/RL/buso-festivities-at-mohacs-masked-end-of-winter-carnival-custom-00252 Az UNESCO listára felvétel nemzetközi védettséget jelent, mely a nyilvánosság erejével a kulturális sokszínűséget fenyegető veszélyekre ráirányítja a figyelmet. Mohács esetében sem arról van, volt szó, hogy pusztán a busók felvonulása kerül védettség alá, hanem az egyéb elemek is: például a bocskorkészítés, az álarcfaragás és a táncok is. A védelem nem konzerválást, hanem folyamatos életben tartást jelent. A busójárás az elmúlt évtizedek alatt is sokat változott. Régen nem volt menetre emlékeztető felvonulás, a busók kisebb csoportokban keresték fel a sokác negyedben a házakat. Jelképesen felszántották az udvart, hamuval körbeszórták a házakat – előbbivel a nagyobb termést, utóbbival a gonosz távoltartását szerették volna előmozdítani. (Ezt az elemet idén viszont felelevenítették.)
A máglyát nem a mai helyén, a Széchenyi téren rakták és gyújtották meg, hanem a Kóló téren. Egészen a múlt század közepéig farsangtemetéskor nem égették el koporsót a máglyán, ez csak 1950-től vált szokássá. Ugyancsak új elem, hogy a Dunán is vízre bocsátanak egy koporsót a télűzők.
Dia 9.
(Dia 9.) Az UNESCO web-oldalán találunk egy olyan ábrát, mely rögzíti az „összetevőket”, adott esetben a feltételeket, miközben elhelyezi a Mohácsi Busójárást az UNESCO listázott karneváljaihoz képest. A folyamat összetevői: maszk, karnevál, vendéglátás, rituális elemek, élelem (helyi specialitások), felvonulás, kézművesség (népi iparművészek), fa, erdő, víz, folyók, úsztatás a vízen (float), tűz, katolicizmus, vallási gyakorlat, népi hagyományok, vokális zene (énekek), hangszeres zene (tambura).
Dia 10.
(Dia 10.) A karnevál a busójárás legismertebb eleme. A karneváli UNESCO háló középpontjában áll (és ez adja meg a jövőképet) az a busóálarcot tartó fiúgyermek, aki a későbbiekben szintén „busóvá” érik, akit busóvá avatnak. A programsorozat egyik eleme minden évben egy busóvá avatási ceremónia. A busójárás fontos, elhagyhatatlan kelléke a busók maszkja.
Dia 11.
(Dia 11.) A busójárás fontos, elhagyhatatlan kelléke a busók maszkja. Az UNESCO felvételi folyamatában, a dokumentumokban rögzítésre kerültek ennek jellemzői is. Ma már a busó kódex egyértelműen meghatározza a busó kellékeket. Fűzfából faragott, emberi arcot, emberi vonásokat ábrázol. A busómaszk többféle változáson ment át, amíg elérte mai formáját. Legrégibb álarcok alig tenyérnyi nagyságúak voltak elnagyolt formákkal, később az ügyesebb kezű faragók emberi vonásokat, karaktereket próbáltak belecsempészni az álarcba. Egy rövid ideig megjelentek az állatokat utánzó álarcok is. A busómaszk azonban, attól busómaszk, hogy emberi arcot formál meg! Az 1960-as évektől a fényképezés és a filmfelvételek hatására egyre nagyobb és látványosabb álarcokat kezdtek készíteni. Az állati szarvak is ekkor jelentek meg. A szarv lehet kecske, marha, vagy kos szarv. Fontos, hogy a szarvnak csak a szaru részét szabad rögzíteni az álarchoz. Ellenkező esetben az álarc súlya nagyon megnövekedik, ezáltal hordhatatlanná válik. Az álarcoknál fontos, hogy a hordhatóságnak megfeleljenek, vagyis a maszk hátsó oldala is megfelelő módon legyen kidolgozva - orr, szemek, fog stb. - . Régen az álarcokat vérrel festették. Ma már a vérrel történő festés nem jellemző, helyette inkább különböző festési eljárásokkal, pácokkal adják meg a maszkok színét. A maszk színe lehet piros, barna, fekete és ezek árnyalatai. A szemkörnyékén és fogaknál fehér színű. Gyakran a tartósság érdekében színtelen akril lakkal, lenolajjal rögzítik ezt. A hagyománytól eltérő (rózsaszín, kék, arany, zöld stb.) szín nem megengedett. A csuklya általában birkabőrből készül, de elvétve találkozhatunk olyan maszkokkal, amelyekhez kecskebőrt rögzítenek.
Dia 12.
(Dia 12.) Ma már a maszkokat nem mindenki faragja saját magának, vannak maszkkészítésre specializálódott faragók. Részükre 2002 óta rendszeresen kiállítást szerveznek a Busójáráshoz kapcsolódóan. A kiállításon részt vehet minden Mohácson, illetve a vonzáskörzetben élő kezdő és gyakorló maszkfaragó. A pályázatra alkotónként minimum 5 db viselhető (hátulról is kifaragott) álarcot kell beadni. Csuklya felszerelése lehetséges, de nem szükséges. A munkákat a Hagyományok Háza szakmai zsűrije értékeli és válogatja a kiállításra. Lehetőség nyílik az álarcokra minősítést, hivatalos zsűriszámot kérni, ami díjköteles. 2011-től a busójárás népművészeti vásárában csak olyan kézműves árusíthat, aki zsűriztette munkáit.
Dia 13.
(Dia 13.) A Busóudvar „élményszerűen” avat be bennünket a busójárás részleteibe.
Dia 14.
Dia 15.
(Dia 15.) Régen a tülkölő, kereplő, kolompot rázó és „bao-bao!”-t ordítozó busócsoportok tulajdonképpeni célja az volt, hogy házról-házra járva kifejezze jókívánságait, elvégezze varázslatait és részesüljön azokban az étel-ital adományokban, amiket sehol sem tagadtak meg.
Milyen is volt az öltözetük? Bocskor, csizma, szalmával kitömött fehér vászongatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra, női bütykös harisnyát húztak bundájával kifordított birkabőr, derékban kötéllel vagy lánccal összekötve. Egy, vagy több kolomp felaggatva a derékkötőre. Vállon viselt tarisznya. Jellegzetes kellékei a kereplő, vagy a soktollú, fából összeállított buzogány, a hosszú fakürt. Gyakori a díszesen kifestett mosósúlyok (praćak), a vízhordófa (obramenica), a „famatyi” és teknőben busó baba hordozása is.
Dia 16.
(Dia 16.) A „busó társadalom” másik csoportja a „szép busók”. Ezek, a népviseletbe öltözött busók fátyollal takarják el arcukat. Fennmaradásuk a népviseleti ruhadarabok megőrzését is biztosítja. Az így beöltözött busókat kísérik a jankelék, akiknek az a szerepe, hogy távol tartsák az utca népét, főleg a gyerekeket a busóktól. Hamuval, liszttel, ma már csak ronggyal vagy fűrészporral töltött zsákjukkal püfölik a csúfolódó gyerekhadat. A lefátyolozott arcú nőket és a lakodalmas viseletbe öltözött férfiakat, továbbá a karneváli jelmezű alakokat maskarának nevezik Mohácson.
A „busó társadalom” másik csoportja a „szép busók”. Ezek, a népviseletbe öltözött busók fátyollal takarják el arcukat. Fennmaradásuk a népviseleti ruhadarabok megőrzését is biztosítja. Az így beöltözött busókat kísérik a jankelék, akiknek az a szerepe, hogy távol tartsák az utca népét, főleg a gyerekeket a busóktól. Hamuval, liszttel, ma már csak ronggyal vagy fűrészporral töltött zsákjukkal püfölik a csúfolódó gyerekhadat.
Dia 17.
Dia 17. A 2020-as mohácsi busójárás farsangi résztvevőit kaptam lencsevégre, amint épp a busók, szép busók és a jankalák a fülsiketítő kereplés kíséretében szorgoskodnak a farsangi hétvégén.
Dia 18.
(Dia 18.) A farsangi szokások időpontja a téli napforduló, az új élet születésének kezdete. Európában leginkább a Balkánon, és az egész pannon térségben terjedt el és különösen a szlávokhoz kötődött egy maszkos, álarcos változata. Egyik közös és talán legfőbb jellegzetességük az átváltozást szimbolizáló átöltözés, valamint az álarc.
Dia 19.
(Dia 19.) Farsangkor a busók cselekedeteinek megítélése jellemző rituális kontextusban történik. Nem vonatkoznak rájuk a hétköznapi erkölcsi szabályok. A térre, időre és cselekvésre sajátos, „felfüggesztett” állapot jellemző. A busó szerepnek nagy vonzereje van, hiszen az inkognitó és a maszk alatti „másik világ” egy sajátos tudatállapot, a transzformáció megélése is.
Dia 20.
(Dia 20.) A busójárás programját követhetjük végig vizuálisan a látható térképen. A Mohácsi szigetről és Kismohácsról érkező evező busók, a zajt keltő ágyú, az egész évben látogatókat fogadó múzeum, a Busóudvar és tél szellemének kiűzése, elégetése és a máglya körbetáncolása a program fő eleme.
Dia 21.
(Dia 21.) A Busójárás számmutatói javulnak, minden évben elhangzott/elhangzik a sajtótájékoztatókon, soha ennyien még nem érkeztek. 2009-ben mintegy 450 fő busó és maskarás volt, napjainkra ez a szám elérte az 1750 főt.
Dia 22.
(Dia 22.) A Busócsoportok száma növekszik, sőt, napjainkban már több, mint 60 csoport, aki résztvevője volt a rendezvényeknek. Tanították, beavatották a látogatókat a hagyomány ápolásába.
Dia 23.
(Dia 23.) A rendezvény helyszínek stabilan kialakultak az elmúlt 10 évben, a rendezvények száma pedig napjainkra mintegy 85-re nőtt. A legfontosabb, hogy a hatnapos rendezvénysorozatot sikerüljön úgy megszervezni, hogy a „tömeg” érdeklődését eredményesen fent lehessen tartani, a tömeg érdeklődését "irányítva", ezáltal minél többféle aktivitásba úgy bevonni a látogatókat, hogy a tevékenységek egyidőben ne egy helyszínre koncentrálódjanak.
Dia 24.
(Dia 24.) A Busójárás alkotóinak körét egy belső – közvetlen csoportra és egy a busójárást „támogató”/”ösztönző” csoportra bonthatjuk. A kettő kölcsönhatásban van egymással, illetve a belső körön belüli reakciók, mint a pozitív kritika, fejlődés, ösztönző vita, nagyon fontosak a rendezvény sikere szempontjából.
Dia 25.
(Dia 25.) A rendezvény fő támogatója - MFB (már a 2009-es évet megelőzően is). Az első 80 jelmezt - nyolcvan busóruhát - állami támogatásként, a Gazdasági Minisztérium a Széchenyi-terv keretében adományozta a városnak. Mivel szükséges, hogy zajos legyen a busójárás, ezért az ajándékok között egy busóágyú is szerepel. 2013 év végén nyílt meg a Busóudvar, ahol azok is megismerkedhetnek a nemzetközi hírű fesztivállal, akik az év más időszakában érkeznek Mohácsra. 2019-ben került átadásra a Sokac tájház, egy 140 millió forintos beruházás – melynek 85%-a európai uniós, 10%-a pedig magyar állami támogatás-, melyhez Mohácsnak csak 5% önerőt kellett biztosítania. Mohács egykor kizárólag sokacok lakta városrészében valósult meg a beruházás egy öreg épület rendbehozatalával, amely a magyarországi horvát népcsoport, a sokacok hagyományait, mindennapjait bemutató tájház. „A régió sokac kulturális örökségének turisztikai vonzerővé alakítása (SOKCI)” elnevezésű, HUHR/1601/2.1.2/0006 számú projekt Mohács Város Önkormányzata vezetésével és Csepin Önkormányzata partnerségével az Interreg V-A Magyarország-Horvátország Együttműködési Program 2014-2020 keretében valósult meg. A 2017. július 1. és 2019. augusztus 31. között lezajlott projekt teljes költségvetése 947 360 euró volt. Támogatási összegek 850 Millió HUF - Újjászületik a város központi parkja, a Deák tér A Deák tér teljes felújítása és átépítése - beruházáshoz 849 millió forint vissza nem térítendő támogatást nyert el. A rekonstrukció során új, méreteiben az egykorit idéző vízmedencét alakítanak ki, ami azonban kiürítve nézőtérként is szolgálhat majd a rendezvények alkalmával. A park területén lévő különböző műalkotásokat restaurálják és áthelyezik, illetve felállítanak egy új busószobrot is. A terület mára a busójárás egyik fontos helyszíne lett, nagyon sok vendéglős kínálja ott a rendezvények alkalmával az enni-innivalót a városba érkező vendégeknek. A tér tengelyében lévő rendezvényterületet a kitelepülő árusok számára áram, víz- és szennyvíz csatlakozási lehetőséggel látják el, úgynevezett árusító sáv övezi majd. A nyugati oldalon szervizutat alakítanak ki, amelynek egy részét a rendőrség és a lakóépület miatt állandó forgalomra méretezik, míg déli oldala a terület esetenkénti használata mellett árusítóterületként, illetve gyalogos sétányként használható. Busószobrok köszönthetik a Mohácsra érkezőket. - Elkészült, s már a következő (2020) busójárás előtt fel is állítják a busószobrot a Pécsi úti körforgalomnál. Az egykori Selyemgyár udvarán is a maszkásokról mintázott alkotások lesznek majd láthatóak. Még 2018 elején jelentette be Szekó József, Mohács néhai polgármestere, hogy a város immár világszerte ismertté vált hagyományához, a busójáráshoz kapcsolódóan néhány új köztéri alkotást terveznek felállítani. Azóta az ezt célzó pályázati program sikerrel zárult, s már el is készült a busókat ábrázoló szoborcsoport tervezése és kivitelezése, amit a Pécsi úti körforgalomnál állítanak majd fel, még a soron következő busójárást megelőzően. A háromalakos szoborcsoport busókat mintáz, akik terelő, üdvözlő mozdulattal köszöntik a városba érkező autósokat. A teljes átalakítás alatt álló volt Selyemgyár udvarán ugyancsak szobor emlékeztet majd a nemzetközi hírű busójárásra, ott a maszkások dunai átkelését szimbolizáló, bronzból készülő alkotást helyeznek majd el.
Dia 26.
Dia 27.
(Dia 27.) A Busójárás története, programjai könnyen elérhetőek napjainkban a közösségi hálón.
Dia 28.
(Dia 28.) A Busójárás programját mind nyomtatott formában, mind pedig a virtuális hálón elérhetjük. A Busójárás Hivatalos lógója végigkíséri az eseménysorozatot. A rendezvény időpontja előzetesen rögzített, publikált.
Dia 29.
(Dia 29.) Az írott sajtó legalább annyira fontos, mint a közösségi hálón keringő információk. A 2020-as programfüzet tartalmazza azokat az image-fotókat, melyek hivatalosan kísérik a rendezvényt, hivatalosan védett fotóanyag az UNESCO oldalán, vagy épp a HUNGARICUM oldalon. A műsorfüzetek elérhetőek az Info-Pontokon, a TDM irodában, és a vásári turisztikai standon. A programfüzet magyar nyelvű.
Dia 30.
(Dia 30.) A Farsang utolsó csütörtökjén, Kisfarsangkor a gyermekek öltöznek maskarába.
Dia 31.
(Dia 31.) Ráhangolódás – zenével, tánccal, kézimesterségek kipróbálásával.
Dia 32.
(Dia 32.) A legtöbben ezen a napon érkeznek a Busójárásra.
Dia 33.
(Dia 33.) A Farsangfarka a nagy tömeg után a helyieké.
Dia 34.
Dia 35.
(Dia 35.) A Busójárásnak saját arculata van, a szombat- vasárnapi kézműves vásár kínálatát szigorú feltételekhez kötik. Napjainkban már csak zsűrizett termékeket lehet értékesíteni, melynek pont az a célja, hogy a minőség megmaradjon.
Dia 36.
Dia 37.
