A PELOPONNÉSZOSZI NAGY KALAND KEZDETE
Görögország hosszú ideig nem szerepelt a bakancslistámon. Sőt, bár mindig is imádtam a görög kultúrát, csodáltam művészettörténet órán az antik görög művészetet, imádtam Zorba zenéjét, a görög mítoszok világát, meghatározó volt az az élményem, amit angliai tanulmányom alatt a görög lakótársunk miatt átéltünk. Utólag jöttem rá, nagy hibát követtem el, mikor általánosítottam és egy kalap alá vettem a "görög embereket" vele. Jobb későn, mint soha! Tavasszal a barátaimmal lefoglaltunk egy görög körutat októberre, melynek indulópontja a Peloponnészoszi-félsziget volt. Akkor nem is álmodtam róla, hogy az ismerkedésem Peloponnészosszal hamarabb kezdődik.
Kalandom Peloponnészoszon 2019. július 5-én indult.
AZ ELŐZMÉNYEK
2013-ban, mikor elindítottam a vállalkozásomat, célul tűztem ki magamnak, hogy a turizmus minél szélesebb szeletét megismerjem. Igyekeztem minél több munkában kipróbálni magam, tapasztalatomat, képességeimet. Ebből a megfontolásból évek óta pályáztam telepített idegenvezető álláshirdetésekre, kitaláltam, hogy a nyári időszakban külföldön dolgozom, a "tavaszi-őszi-téli időszakot" pedig majd lefedik az itthoni munkák.
Nos, az élet egy nagy mókamester és persze én próbálkoztam, próbálkoztam, pályáztam, jelentkeztem sok-sok álláshirdetésre, aztán valahogy mindig kiestem a rostán. A telepített idegenvezetői pályázatot kiírók közül két visszajelzés kivételével még csak vissza sem hívtak. Persze, tudtam én, hogy a telepített idegenvezetői feladatokat általában a fiatalok, kezdő pozícióban pályázók számára hirdetik, azonban hittem abban, hogy a CV-m jó, jók a referenciáim, tehát lesz számomra is feladat.
Volt egy olyan kiíró, akihez minden évben beküldtem az anyagomat és semmi. Négy éven keresztül semmi. (Ezt utólag nem is én vettem észre, hanem az interjúra behívó kolléga, mikor a konkrétumokat beszéltük át.) Javában ment már a szezon, mikor egy rutinos, telepített kolléga helyére kerestek cserét. Így lettem én a beugró. Még mindig nem én voltam a befutó, a feltételt azonban, hogy egy héten belül indulni kell, az előttem a sorban álló nem vállalta, így én lettem a befutó.
Maradt egy hetem, hogy a nyárra vállalt munkáimat becsülettel átadjam, hisz a naptáram tele volt vállalásokkal, majd előkészítsek mindent a nagy kalandra. Igazán nagy rizikót vállaltam én is, mert innentől nincs visszaút, sőt, a munkáim átadásával azt is vállaltam, hogy a kemény munkával felépített kapcsolatrendszer a jövőben nem engem fog választani, mikor már itthon leszek, hanem az ajánlott kollégákat. Kockáztattam, mert a feladatokat jól kell elvégezni, így az általam ismert legjobbakat hívtam, mert fontos volt, hogy a partnereim is biztonságban érezzék magukat, nehogy azt higgyék, cserben hagytam őket.
Közben pedig gőzerővel készültem a nagy kalandra. A felkészülési időm szűkre lett szabva. Pénteken délelőtt zajlott az interjú, majd késő délután tudtam meg, hogy a következő pénteken kezdődik a nagy kaland, azaz július 5-én már indulok KALAMATÁBA. 6 nap és gyökeresen megváltozik minden.
Fotó 1. A charter gép minden pénteken Kalamatába érkezett és onnan is indult vissza.
Az első ösztöndíjam hasonlóan alakult. Akkor az eredményhirdetés után 10 napom volt a költözésre. Akkor alkalmazott voltam és több, mint egy évre költöztem, most a magam ura vagyok és csupán három hónapra költözök, ez járt a fejemben.
Landolás után a kollégák - magyar idegenvezető társam és a kinti partneriroda vezetője és néhányan az irodától vártak bennünket. Buszra szálltunk és Kalamatából Petalidi, Finikounda, Methoni partszakasza mentén haladtunk, figyeltem a bennünket fogadó kolléga minden szavára, hisz vállalásom és terveim szerint egy hét, aztán már nekem is teljes erőbedobással a heti ritmusban, feladatokban részt kell vennem, tehát úgy terveztem, tanulás, tanulás, tanulás....minél hamarabb beolvadni a helyiek közé. Minél hamarabb megismerni Peloponnészoszt, a helyi szokásokat, a partnereket. (Volt jó pár hét hátrányom, hisz ők már több hete kint voltak, részben a szezon indítását megelőzően terepbejárásokat, előkészületi munkát végeztek, majd néhány hétig közösen, egy csapatban már megosztva egymás között a feladatokat. Most én voltam az új, a kezdő, nekem kellett a lehető legrövidebb idő alatt betanulni.
Fotó 2. Finikounda az "idegenvezetői telephely" sétáló utcájában a legszebb "virágfüzér" (murvafürt/bougainvillea)
Peloponnészoszt az első pillanattól a szívembe zártam. A tenger, az olajfák, a gyönyörű virágok. Fehér, kék különböző árnyalati és igen, a minden színben pompázó virágfüzérek és társaik bármikor fel tudták dobni a napot.
A természeti csodák mellett persze nélkülözhetetlen volt a görög hangulat, a peloponnészosziak vendégszeretete és hogy hódolhattunk a kulináris élvezeteknek.
Fotó 3. "I love Finikounda" - éjszakai fényben a Methoni felé vezető út jobb oldalán
Finikounda jó kis bázis volt. A tengerparton mindkét irányban könnyen lehetett mozogni, körülbelül félúton helyezkedett el a felsorakoztatott és látogatandó szálláshelyek szempontjából.
Fotó 4. - Athéni kirándulás, melynek egyik fő látványossága az Akropolisz volt (természetes, hivatalos engedéllyel rendelkező kollégám kíséretében kalauzoltam vendégeinket, turistáinkat)
A heti turnusok péntektől-péntekig tartottak. Pénteki érkezést követően welcome-meeting, majd vasárnap hajótúra a Mani-félsziget partjai mentén, hétfőn kirándulás Olympia-ba, majd kedden a leghosszabb túra, a fővárosba Athénba a Korinthoszi-csatornát érintve, csütörtökön pedig Mystras és Spárta következett. A köztes napokban pedig számtalan emlék az antik korból, Methoni, Pylos, Koroni a közelben, a természeti csodák közül Voidokilia, Gelova...vízesések....tehát számtalan variáció az aktív pihenésre. A beach-ek közül pedig bőségesen lehetett válogatni, hisz a homokos, kavicsos, sziklás partszakaszok váltogatták egymást.
Miért is jutott eszembe ez a kaland, épp most? Július 5-én az FB emlékeztetett, ne feledjem, ekkor kezdődött a kaland. Ezzel egyidőben barátok, ismerősök írtak, kérdezgettek, az elmúlt hetekben többször kértek tanácsot, véleményt Peloponnészosszal kapcsolatban. Szóval elkerülhetetlen, hogy a fotóimat újra kézbe vegyem, az emlékeimet felelevenítsem.
Újra életre kelnek az emlékek, a baráti kapcsolatok, a munkakapcsolatok (az itthoniak és a kintiek egyaránt).
Egy-egy turnus befejezéskor úton a reptér felé, úgy szoktam búcsúzni vendégeinktől, hogy remélem, mindenki számára egy kellemes emlékként marad meg az itt eltöltött idő és ne feledjük, "Peloponnészosz visszavár!" Ezt mindig, meggyőződésből mondtam, mert ez tényleg igaz, aki egyszer rákapott Peloponnészosz ízére, rabul esett.
Kalandra fel, az emlékeket rendszerezem, hogy mindannyian elmondhassuk, ismételhessük, "Peloponnészosz vár, Peloponnészosz visszavár!"
