ŐRSÉGI GASZTRO-ÖTLETEK

Imádok kajálni, kóstolgatni, új ételeket, alapanyagokat kipróbálni. No, ennek a környezetem nem mindig örül maradéktalanul, hisz egy adott ízvilág megismerése, felfedezése, megismertetése, elfogadtatása épp olyan kihívás, mint egy "táj" felfedezése, megismertetése. Ugyanakkor itt is fontos az első benyomás. Milyen alapanyagot használok fel, kinek a receptjét próbálom ki, mennyire vagyok jó szakács (a főzéshez mindenki ért), mennyire vagyok kreatív, egyáltalán lehetek-e kreatív több száz éves hagyományra visszatekintő receptek elkészítésekor? Kóstoltam-e már korábban? Viszonyítunk ahhoz, hol, kinél, kinek a főztjeként kóstoltam korábban. Ez egy igen fontos faktor nálam, hisz jelentős érzelmi töltetet ad. Nem tudom, más hogy van vele, de nekem a Nagymamáim főztje, Édesanyám főztje mindent visz és vitt. A léc magasra lett téve. Egy bölcs gyerekkori barátommal kezdőként mindig vitába szálltam, mert azon a véleményen voltam, "jó alapanyagból csak jó ételt lehet készíteni." Idővel rájöttem, igaza volt/van, mikor vitába szállt velem, nem, nem, a jó alapanyag nem elég.  

Járva az Őrséget, nagyon jó helyi, jellegzetes ételeket fedezek fel. Olyanokat is, melyeket a Vasi Hegyháton a nagyik varázsoltak elénk gyerekkorunkban, vagy épp az elmúlt években a szlovén oldalon, Muravidéken, vagy az osztrák Burgenland régióban időről-időre "helyi specialitásként" kóstoltam. 

Beköszöntött az ősz és az Őrség terményei közül az őrségi látogatásokkor egyre több helyi termék kerül a termelői piacokon, a helyi termelőktől a kosarunkba. 

Sikerült hosszú keresgélés után rátalálnom Gaál Zsuzsa könyvére, amelynek nem csupán a címe "Az őrségi konyha kincsei rési és mai receptek", hanem maga a kiadvány is egy kincs, hisz betekintést nyújt az Őrségben termelt alapanyagok körébe és a receptek elkészítési módjába is. Nem csupán egy receptkönyv, annál sokkal, de sokkal több. 

^{Fotó 1. Gaál Zsuzsa "Az őrségi konyha kincsei régi és mai receptek" (2013)} 

Mielőtt a kezembe került volna a "mindenütt vadászott receptkönyv" példánya, tervben volt egy jó kis sütőtök krémleves és dödölle elkészítése. Legközelebb, már e könyv szerint keszítem. A jelenlegi verzió több recept tanulmányozását követően készült. Óriási a receptkönyveim választéka, gyűjtöm a recepteket  (kályhától indulok, először a Nagymamik és Édesanya receptgyűjteményeit lapozgatom), majd jönnek a sajátok és persze vannak kedvenc internetes Chéf-blogok, amelyeket követek egy-egy jó megoldás, íz megalkotása érdekében.

^{Fotó 2. Sütőtök krémleves, ahogy én készítem}  

A sütőtök krémlevesünk diszítése (tökmagolaj) az Őrségből érkezett, a Batha Portából (Szalafő). A tökmag is, amit nagyon jó volt "szotyizni" hozzá. Petrezselyemmel megszórhatom, ízesíthetem. A kis kancsó Csótár Rezső fazekasmester alkotása, rajta a felirat: Őrség. 

^{Fotó 3. Őrségi dödölle}

^{Fotó 4. Őrségi dödölle - lilahagymás zsíron pirítva}

Korábban említettem a kreativítást. Persze a hagyma nem lehetne lilahagyma, azonban ízlett, átment a családi szűrőn, így listára kerülhet ezzel az alapanyaggal is. Most főételként, tejföllel tálalva, hamarosan vadhús mellé,  köretként és egy másik recept szerint készítem el.  

Az őrségi gasztronómiai kísérleteim folytatódnak. Recepteket nem írok, ha kérdezitek, szívesen megosztom. Ezzel a bejegyzéssel inkább a jellegzetes ételekre hívom fel a figyelmet. #dödölle #sütőtök